Havonta halálra gázolnak több diákot, megkéselnek fiatalokat a buszon, megerőszakolnak tini lányokat egy lerobbant verdába cibálva, mikor kétszáz métert mennek haza a diszkóból. Mindenki napra kész a Hírekből. Tragikus és sajnálatos, igen. Mégis megkérdezem, azokról a fiatalokról miért van mély csend, akik gyomorgörccsel mennek mindennap iskolába, a WC-be bujkálják végig a szünetet. Az elsők, akik elhagyják a termet kicsengetés után, majd hazaérve, szobájukba zárkózva lélegeznek csak fel. A következő reggelig.
Mobbing ( to mob) : Nekitámad, kicsinál. Ez az angol nyelvből származó kifejezés, már világszerte gyűjtőfogalommá nőtte ki magát. A "mobbing", egy személy vagy egy csoport által gyakorolt fizikai vagy pszicho- terror egy másik személy ellen, huzamosabb időn keresztül. Előfordulási helye 90%-ban általános és középiskolák. Áldozatai: Diákok. Elkövetői: Diákok.
A folyamat: Általában szinte észrevétlenül kezdődik egy olcsó poénnal, beszólással. Majd ez a poénkodás egyre gyakoribb lesz. Végül gúnnyá növi ki magát. Ami először csak szarul esik az áldozatnak, később már fáj is. Majd elkezdi miszlikbe aprítani az illető önbizalmát. Innentől indul az ördögi kör. Ugyanis a bizonytalanságot a legbutább ember is képes kiszúrni és attól a perctől kezében van a gyeplő. A dolog ettől kezdve egyfajta üldözéssé fajul. A kiszadizott alanyt, szinte vadásszák a terrorizáló diákok, és az összes alkalmat megragadják, hogy kikezdjenek vele. Ő pedig egyre gyengébb, befordultabb. A jegyei romlanak, a szülei nem értik, hova tűnnek a cuccai, és a zsebpénze, és, hogy esik el naponta úgy, hogy kék-zöld. A szülőin a tanár értékelése ennyi: "A gyerek túl érzékeny" A sunyi terror pedig folytatódik.
Az áldozat: Ha egy csigabőrű húszdioptriás csontrakéta ugrik be nektek, tévedtek. Áldozat mindenki lehet. Lányok, fiúk, újgazdagok, csóringerek, gyengék és műmájerek. Bárki. Legtöbbször viszont olyasvalaki kerül a szemétkedés célpontjába, aki valamilyen téren szélsőséges diák. Túl vagány, túl okos, túl jó megjelenésű, vagy épp az ellentettje; igazi béna, esetlen, vagy csúnya. Egyetlen dologban egyeznek. Hogy alig van barátjuk.
A tettes: Őket a pszichológia "mobber"-eknek nevezi. Hogy miért a többes szám? Ezek a diákok, akik előszeretettel csinálják ki társaikat, sosem teszik ezt egyedül. Láttatok már olyat, hogy egy arc a suliból folyton egy másikat terrorizál egymaga? Egész biztosan nem. Ugyanis az elnyomó"mobber"-ek csapatban működnek. Kényesen ügyelnek arra, hogy ők legyenek többségben, mert csak így biztosított az erőfölény az áldozattal szemben. Ezek a srácok nagyon súlyos önértékelési gondokkal küzdenek, és ezúton próbálják ezt leplezni. A gyengébb egyedek sikeres szétszadizása, hatalmat, bandán és sulin belüli elismerést, vezér feelinget ad nekik. Ezzel gyűrik le a félelműket. A félelmet, amitől titkon rettegnek; hogy valaha ők lesznek az áldozat szerepében.
Védd meg magad! Nem kérdezek rá, volt-e már köztetek valaki áldozat. Mert volt. Ti vágjátok milyen érzés beégetve, megalázva lenni, minden rohadt nap úgy suliba menni, hogy görcsösen tartasz az aznapi adagtól. Vajon ma mi lesz műsoron?
Tudnod kell azt, hogyha hagyod, hogy a téged kipécézett banda tovább molesztáljon, annak előbb utóbb tanulmányi, lelki és egészségbeli zuhanások lesznek a következményei. Azt is tudnod kell, hogy sem szülőre, sem tanárra nem számíthatsz ez esetben. Egyetlen egy valaki segíthet, és ez te vagy egyes egyedül.
A legrosszabb, amit tehetsz, hogy ignorálni próbálod a téged ért támadást. Te is vágod, hogy egy vállrándítás mögött ugyanúgy darabokba hullik az önérzeted. Ne hagyd magad, hiszen miért kéne?
Ugyan olyan jogú ember vagy, mint a támadóid! Jogod van saját véleményt alkotni, mércét állítani, szabadon jönni, menni, emberekkel barátkozni, akikkel te akarsz, és jogod van hibázni. Jogod van ahhoz, hogy elismerve legyél és, hogy komolyan vegyenek, mint bárki mást.
Miért zavar, hogy strébernek csúfolnak? Ez csupán irigység, hiszen mindenki tudja, hogy csak a törekvő emberek érik el a céljukat az életben, támadóid pedig irigylik ezt a képességedet.
Miért zavar, hogy kamukat terjesztenek rólad? Csak arról az emberről pletykálnak, aki valamilyen szinten érdekes. Ne harcolj a hazugságok ellen. Mondják csak. Aki ismer és szeret, úgysem hiszi el a pletykákat rólad.
Ja, hogy nem szeret senki? Akkor ideje barátokat szerezni, akár más osztályokból is. Barátokat, akik elfogadnak és szeretnek. Aki ugyanis barátokkal van körül véve, azt nem pezzegeti senki.
Ne bántson többet, ha nevetnek rajtad! Nézz csak a szemükbe! Nem érzed a nevetésükben a parát, hogy egyszer ők is a te helyedben lehetnek, és őket röhögik majd ki ugyanígy?
A ";mobber"-ek bizonytalanságból, belső félelemből, féltékenységből és dühből szadiznak. Dugig vannak kisebbrendűségi érzéssel. Nem ismerős? Pedig az kéne, hogy legyen, hiszen ugyanúgy ezek az érzések dúlnak benned is.
Döbbenj rá a hasonlóságra, hogy semmivel sem vagy kevesebb tőlük. Csak te éppen tudod kezelni a hibáidat, ők meg nem. Így röhögnek a tieden, benned bűntudatot keltve, mekkora nulla vagy, csak, hogy az ő hiányosságaikról elterelődjön a figyelem.
Igen, vannak hibáid, és fogadd is el őket. Te így vagy jó. Ne hagyd, hogy emiatt bárkik is bűntudatot keltsenek benned. Mert a bűntudat, nem létező dolog. Emberek találták ki. Pontosan azért, hogy hatalmuk legyen azok felett, akikben ezt képesek előidézni. Innentől már tudod a titkukat.
