2009. október 31., szombat

Október 24-30.

Az őszi szünet. nem volt valami nagy durranás. két rokonom is meghalt. de legalább ezt a hetet Csucsival töltöttem. volt buli Bakternál,de nem volt nagy szám,kicsit többre számítottam ha már lét kellett bele adni. Csucsi volt részeg is két pohár új bortól. Ádámmal kondizunk. örülök,h Ettivel is találkoztam és,h megölelhettem. örülök,h megbékélt velem. msn-re és Myvip-re is ritkán mentem fel. jó volt erre a hétre eltűnni mindenki elől. kicsit fura volt meg hiányoztak is páran,de valamilyen szemszögből nézve jó volt. kipihentem magam. egyik nap Petivel is bmx-eztünk. végre engedte az idő. aputól megkaptam DVD-n az új Péntek 13. filmet. hát eléggé örült neki a fejem. az volt az első amikor haza értünk,h megnéztem. jártam Szekszárdon,Baján,a Bakonyban,Prágát ki kellett hagynom. röviden volt jó és rossz is ebben a szünetben...

2009. október 23., péntek

MOBBING - A néma terror köztek

Havonta halálra gázolnak több diákot, megkéselnek fiatalokat a buszon, megerőszakolnak tini lányokat egy lerobbant verdába cibálva, mikor kétszáz métert mennek haza a diszkóból. Mindenki napra kész a Hírekből. Tragikus és sajnálatos, igen. Mégis megkérdezem, azokról a fiatalokról miért van mély csend, akik gyomorgörccsel mennek mindennap iskolába, a WC-be bujkálják végig a szünetet. Az elsők, akik elhagyják a termet kicsengetés után, majd hazaérve, szobájukba zárkózva lélegeznek csak fel. A következő reggelig.

Mobbing ( to mob) : Nekitámad, kicsinál. Ez az angol nyelvből származó kifejezés, már világszerte gyűjtőfogalommá nőtte ki magát. A "mobbing", egy személy vagy egy csoport által gyakorolt fizikai vagy pszicho- terror egy másik személy ellen, huzamosabb időn keresztül. Előfordulási helye 90%-ban általános és középiskolák. Áldozatai: Diákok. Elkövetői: Diákok.
A folyamat: Általában szinte észrevétlenül kezdődik egy olcsó poénnal, beszólással. Majd ez a poénkodás egyre gyakoribb lesz. Végül gúnnyá növi ki magát. Ami először csak szarul esik az áldozatnak, később már fáj is. Majd elkezdi miszlikbe aprítani az illető önbizalmát. Innentől indul az ördögi kör. Ugyanis a bizonytalanságot a legbutább ember is képes kiszúrni és attól a perctől kezében van a gyeplő. A dolog ettől kezdve egyfajta üldözéssé fajul. A kiszadizott alanyt, szinte vadásszák a terrorizáló diákok, és az összes alkalmat megragadják, hogy kikezdjenek vele. Ő pedig egyre gyengébb, befordultabb. A jegyei romlanak, a szülei nem értik, hova tűnnek a cuccai, és a zsebpénze, és, hogy esik el naponta úgy, hogy kék-zöld. A szülőin a tanár értékelése ennyi: "A gyerek túl érzékeny" A sunyi terror pedig folytatódik.
Az áldozat: Ha egy csigabőrű húszdioptriás csontrakéta ugrik be nektek, tévedtek. Áldozat mindenki lehet. Lányok, fiúk, újgazdagok, csóringerek, gyengék és műmájerek. Bárki. Legtöbbször viszont olyasvalaki kerül a szemétkedés célpontjába, aki valamilyen téren szélsőséges diák. Túl vagány, túl okos, túl jó megjelenésű, vagy épp az ellentettje; igazi béna, esetlen, vagy csúnya. Egyetlen dologban egyeznek. Hogy alig van barátjuk.
A tettes: Őket a pszichológia "mobber"-eknek nevezi. Hogy miért a többes szám? Ezek a diákok, akik előszeretettel csinálják ki társaikat, sosem teszik ezt egyedül. Láttatok már olyat, hogy egy arc a suliból folyton egy másikat terrorizál egymaga? Egész biztosan nem. Ugyanis az elnyomó"mobber"-ek csapatban működnek. Kényesen ügyelnek arra, hogy ők legyenek többségben, mert csak így biztosított az erőfölény az áldozattal szemben. Ezek a srácok nagyon súlyos önértékelési gondokkal küzdenek, és ezúton próbálják ezt leplezni. A gyengébb egyedek sikeres szétszadizása, hatalmat, bandán és sulin belüli elismerést, vezér feelinget ad nekik. Ezzel gyűrik le a félelműket. A félelmet, amitől titkon rettegnek; hogy valaha ők lesznek az áldozat szerepében.
Védd meg magad! Nem kérdezek rá, volt-e már köztetek valaki áldozat. Mert volt. Ti vágjátok milyen érzés beégetve, megalázva lenni, minden rohadt nap úgy suliba menni, hogy görcsösen tartasz az aznapi adagtól. Vajon ma mi lesz műsoron?
Tudnod kell azt, hogyha hagyod, hogy a téged kipécézett banda tovább molesztáljon, annak előbb utóbb tanulmányi, lelki és egészségbeli zuhanások lesznek a következményei. Azt is tudnod kell, hogy sem szülőre, sem tanárra nem számíthatsz ez esetben. Egyetlen egy valaki segíthet, és ez te vagy egyes egyedül.
A legrosszabb, amit tehetsz, hogy ignorálni próbálod a téged ért támadást. Te is vágod, hogy egy vállrándítás mögött ugyanúgy darabokba hullik az önérzeted. Ne hagyd magad, hiszen miért kéne?
Ugyan olyan jogú ember vagy, mint a támadóid! Jogod van saját véleményt alkotni, mércét állítani, szabadon jönni, menni, emberekkel barátkozni, akikkel te akarsz, és jogod van hibázni. Jogod van ahhoz, hogy elismerve legyél és, hogy komolyan vegyenek, mint bárki mást.
Miért zavar, hogy strébernek csúfolnak? Ez csupán irigység, hiszen mindenki tudja, hogy csak a törekvő emberek érik el a céljukat az életben, támadóid pedig irigylik ezt a képességedet.
Miért zavar, hogy kamukat terjesztenek rólad? Csak arról az emberről pletykálnak, aki valamilyen szinten érdekes. Ne harcolj a hazugságok ellen. Mondják csak. Aki ismer és szeret, úgysem hiszi el a pletykákat rólad.
Ja, hogy nem szeret senki? Akkor ideje barátokat szerezni, akár más osztályokból is. Barátokat, akik elfogadnak és szeretnek. Aki ugyanis barátokkal van körül véve, azt nem pezzegeti senki.
Ne bántson többet, ha nevetnek rajtad! Nézz csak a szemükbe! Nem érzed a nevetésükben a parát, hogy egyszer ők is a te helyedben lehetnek, és őket röhögik majd ki ugyanígy?
A ";mobber"-ek bizonytalanságból, belső félelemből, féltékenységből és dühből szadiznak. Dugig vannak kisebbrendűségi érzéssel. Nem ismerős? Pedig az kéne, hogy legyen, hiszen ugyanúgy ezek az érzések dúlnak benned is.
Döbbenj rá a hasonlóságra, hogy semmivel sem vagy kevesebb tőlük. Csak te éppen tudod kezelni a hibáidat, ők meg nem. Így röhögnek a tieden, benned bűntudatot keltve, mekkora nulla vagy, csak, hogy az ő hiányosságaikról elterelődjön a figyelem.
Igen, vannak hibáid, és fogadd is el őket. Te így vagy jó. Ne hagyd, hogy emiatt bárkik is bűntudatot keltsenek benned. Mert a bűntudat, nem létező dolog. Emberek találták ki. Pontosan azért, hogy hatalmuk legyen azok felett, akikben ezt képesek előidézni. Innentől már tudod a titkukat.

2009. október 22., csütörtök

Változatos...

Hát a mai napom eléggé változatos volt. jó érzés volt,h reggel meséltem valamit egy "barátomnak" és a nap közepén azt hallom,h másokkal azon röhög amit mondtam neki. aztán amikor meg leosztom,h mekkora egy barom akkor utána meg én vagyok a rossz,h miért bántom. szánalmasak egyes emberek...megbízunk bennük,barátnak hisszük majd a hátunk mögött kibeszél,de ebben a legszarabb,h felesleges tagadnia amikor saját fülemmel hallottam mindent. szünet után máshogy fogok állni egykét emberhez. ugyan azt fogom nekik adni amit kaptam tőlük. vagyis semmit. bár a mai nap nem csak nekem volt ilyen. szegény Melinda és Anna is elég rosszul voltak egész nap. bár szerencsére a Melindát sikerült felvidítanom. Annát már kevésbé őt inkább ölelgettem meg kapott tőlem puszit is,h tudja,h én azért ott vagyok neki és vigyázok rá. Máté meg egy farok!:D a szemét egy nagy faszt rajzolt a töri füzetembe.-.-" utána hozzá szólni nem akartam. írtunk nyelvtan dogát amire valamiért nem tanultam és eléggé valószínű,h nem lesz valami ragyogó!:D ma haza fele buszon nagyot alkottunk Tomival,Tibivel meg a Barnával!:D hátsó ülés tőlünk zengett!:D vagyis inkább tőlem!:D néha már csúnyán néztek rám az emberek,de én akkor is csak röhögtem. mikor haza értem gyors kaja,majd msn,azt jött Ádám,h akkor megyünk kondizni. mivel mától újra elkezdek foglalkozni magammal! remélem lesz is eredménye!:D ma egészen jó idő volt! végre! ezt szeretem én! 22-24 fok délután!:D

2009. október 21., szerda

Lordi - devil is a loser


Egy újabb kedvenc dalom! :D

You wanted power and you begged for fame
You wanted everything the easy way
You wanted gain without pain
Now your bills is in the mail
You got stronger but your mind got weak
You made a promise you couldn't keep
You had it all - You lost more
It's all there in the fee

Via hell incorporated (regeneration)
1st you love it then you hate it (you're such a saint)
And now you're never gonna make it (bad situation)
Get on get on down
there's hell to pay 'cause

The devil is a loser and he's my bitch
For better or for worse and you don't care which
The devil is a loser and he's my bitch
Runnin' into trouble you skitch
He's my bitch

You wanted riches and license to kill
Yuo got poverty and then you got ill
You got poor and you lost your will
All your dreams unfulfilled
I get my kicks when you blow your fuse
No-one got killed but that's no excuse
Hands up, I let you know when it's done
I've got the only gun

And there were no refunds
Just failing guarantees
"Confess your sins, son"
Said the preacher on TV

You got yourself some greasepaint
Set of white and black
All you got was laughter and
Gene Simmons on your back

2009. október 20., kedd

Hűség

Az egoista, emberi hűségnek pontosan akkora a realitása, mintha öt esztendősen megígérnénk, hogy tíz év múlva nem leszünk magasabbak.

Kihez hű a hűség?

„Az élet állandó változás” – tartja a közhellyé vált mondás. S noha igazságára mind rábólintunk, lelkünk mélyén még is az örök hűségben reménykedünk. Ez a paradoxon könnyen megfogalmazhatja a kérdést: létezik –e egyáltalán a hűség?

A hűség valóságát nem lehet sem elmagyarázni, sem megérteni. Az érzelmeket – akárcsak az egész Életet - csak átélni, átérezni lehet: hiába próbáljuk felfogni a humorérzéket vagy megérteni a szeretetet, elménkkel csak az érzelmek teremtette cselekedeteket, csak a létük vagy a nemlétük hatásait tudjuk analizálni. Ezért az elkövetkezendő szavaimat nem éri meg szó szerint értelmezni, sőt, egyáltalán nem éri meg értelmezni, mivel az agy könnyen eltéved saját tekervényeiben. Nem is az elméhez, a szívhez szólnak, mert hát csak a nyitott szív képes bejárni az utat.

Nos, ha elfogulatlanul tudjuk szemlélni asztrális létezésünket, észrevehetjük, hogy érzelmeink kettősek: van egy mindannyiunk által ismert, és létezik egy csak nagy ritkán megtapasztalt, „Valódi” megnyilvánulásuk. Míg az előbbi emóciók az egon keresztül valósulnak meg magunk és mások életében, addig az utóbbi Érzelmek túl vannak az egoizmus korlátain. Hogy a létezés ezen kettőségének elve érthető legyen, példaként nézzük meg az

alázat-Alázat valóságát.

Az ember egyik legnagyobb erényének az alázatot tekintjük. A bölcsesség és a tisztaság jelének hisszük: papnak, gurunak, tanítónak vagy csak egy szimplán „jó embernek” alázatosnak kell lenni. Így hát ész nélkül törekszünk az alázatra: a saját és a társadalmuk elképzelte alázatra. Megszaggatjuk ruháinkat, a porban fetrengünk, különféle testi-lelki fájdalmakat mérünk magunkra… de érdekes, hogy ezt mindig nyilvánosan, a lehető legszélesebb tömeg előtt tesszük. S miközben már hason csúszva harsogjuk önnön jelentéktelenségünket, egyre csak a többi ember reakcióját lessük, s várjuk, hogy valaki végre elismerően azt mondja: „- Te vagy a legalázatosabb!”

Mindez teljesen természetes, az egonak – ha elfogadjuk, ha nem - ilyen a tulajdonsága. Nincs ezzel semmi probléma, egyszerűen csak fel kell ismerni, hogy az alázat ilyenformán nem más, mint álcázott egoizmus.

Ezzel szemben létezik a valódi Alázat. Az egotlan Érzésnek nincs köze az egyén és a társadalom elképzeléseihez, az aktuális civilizáció elvárásaihoz, színpadias szokásaihoz. Az Alázat egyszer csak megjelenik, amikor az ember képes elfogadni az Életet olyannak, amilyen. Valóban Alázatos például a halász, akit minden hajnalban a tengeren köszönt a nap. A halász, aki elfogadta a tengert, s akit az elfogadás megtanított az Alázatra. Nem a megalázkodásra, nem a látványos őrjöngésre, hanem a csendes, tartalmas Alázatra. A halász nem vitatja a tenger hatalmát, életét a hullámokra bízza, de emelt fővel vág neki a haboknak. Ez hát az Alázat: bizalom a Létben, bizalom az Életben. S ezt nem lehet elsajátítani, nem lehet akarni, nem lehet megtanulni. Egyszerűen csak megjelenik, egyszerűen csak előtör a szívből.

Akárcsak az alázatot, a hűséget is erénynek tartjuk. Elvárjuk magunktól és másoktól is. A hűség létezésünk mindhárom megnyilvánulásában – fizikai, érzelmi s gondolati síkon – irányítja lépteinket. Mindennapjaink során munkánk, hivatásunk iránt kell hűségesnek lennünk - ugyan ezt várjuk el beosztottjainktól is. Asztrális életünkben barátaink, szüleink s a párunk felé kell hűségesnek lennünk - igaz, tőlük is megköveteljük - mentálisan pedig elveink, vagy épp adott szavunk mellett kell kitartanunk. S most érkeztünk el a kevesek által feltett kérdéshez: miért?

Miért kell hűségesnek lennünk?

Mi a hűség?

Nos, emberi kapcsolataink alapja a kölcsönösség, az üzlet. Ha beismerjük, ha nem, egyéni életünk mozgató elve az adok-kapok: bármit is teszünk, mindig s mindenkitől – természettől, tárgyaktól, állatoktól, emberektől és Istentől – elvárjuk jutalmunkat, a cselekedetünk eredményét. Természetesen létezik az egotlan Kapcsolat, de mivel az egonk mindig a saját érdekeit tartja szem előtt, ezért kapcsolatainkat egy számára hasznos tapasztalat kedvéért hozza létre. S noha az egonk jelenlétét oly hangzatos elvekkel próbáljuk eltűntetni, mint: „Az az igaz barát, akire számíthatok a bajban” vagy „Az igaz szerelmem előbb gondol rám s csak aztán magára”, azért egy kis őszinteséggel megfigyelhetjük, hogy mindig minden pillanatunk rólunk szól. Hiába a látszólagos önzetlenség, valójában az egonk eldönti, hogy az (én!) barátom miképp is viselkedjen, hogy az (én!) szerelmem milyen is legyen. S mikor két hasonszorű ego találkozik, a kapcsolat megköttetik, megpecsételője - és béklyója - pedig a hűség.

Mert hát mi is a hűség? Egy ígéret. Egy felelőtlen, értelmetlen ígéret, amelyet azért teszünk, hogy valami nekünk fontosat – pénzt, érzelmeket, tudást, szexuális örömöt, stb. - csikarhassunk ki a másikból. Erre azért van szükség, mert a másik egoja csak akkor elégedett, ha egyediségével kiemelkedhet, ha felsobbrenduségi érzését a hatalmon keresztül gyakorolhatja. Ha például egy férfit a nemi vágya egy nő felé hajtja, a női ego birtoklási vágyát csak úgy tudja kielégíteni, ha elhiteti hűségét. A férfi egoja egyszerűen belekényszerül a hazugságba, ha el akarja érni célját. Ez szituáció igaz fordítva is: ha a no egy férfival szeretne élni, kénytelen kielégíteni a férfi egojának uralkodási vágyát azzal, hogy megígéri, többet egyetlen más hímre sem fog ránézni, és örökké hűséges marad.

Ezzel az üzlet megköttetik. S itt nem is az üzlet létével van a probléma, mert ezt a szerelmi játékot csodálatosan, elvárások és görcsös hatalmi villongások nélkül is lehetne játszani. A probléma az, hogy mikor hűséget ígérünk, azt az adu ászt tesszünk bele az üzletbe, amely felett nem rendelkezünk. Ez pedig a jövőnk. Megígérjük, hogy évek múlva is a vállalat lelkes dolgozói leszünk; elhitetjük – magunkkal és másokkal is - hogy párunkat örökké szeretni fogjuk, és felvállaljuk, hogy életünk végéig kitartunk adott szavunk mellett. Pedig hát a jövőnk nem a miénk. Állandóan változunk, mindig minden állandóan változik: akár a következő szívdobbanásban mások lehetünk! Életünk előre nem látható változások sorozatából áll, a Lét értelme s gyönyöre a kiszámíthatatlanság, a spontaneitás. Az emberi huséggel megakadályozzuk magunkat az Életben, mert a jövore tett ígéretünkkel olyan labirintus építünk, amelyben egész életünkön keresztül bolyonghatunk mindaddig, amíg egyszer csak – hosszas szenvedés árán – át nem törjük a falakat. S a legtöbben a hűség alkotta falakba még „áramot” is vezetnek, hogy a kitörés legkisebb próbálkozására lelkiismeret-furdalás, bűntudat rázza meg lelküket…

Az egoista, emberi hűségnek pontosan akkora a realitása, mintha öt esztendősen megígérnénk, hogy tíz év múlva nem leszünk magasabbak.

Ha képesek vagyunk az őszinteségre önmagunkkal szemben, akkor megfigyelhetjük, hogy a hűséget fegyvernek használjuk. Ez leginkább a pár és-szerelmi kapcsolatainkban mutatkozik meg: a másiktól kicsikarjuk a hűség ígéretét - csak akkor engedjük közel magunkhoz, ha olyan tetteket hajt végre, amelyeket mi a hűség bizonyítékának veszünk - majd utána zsaroljuk vele – ha nem lesz hűséges, akkor elhagyjuk. Csakhogy ez egy kétélű fegyver. Ha mi elvárjuk a másiktól, hogy a szeretetünkért cserébe lemondjon az Élet olyan örömeirol, amelyek a mi hűség képünkbe nem férnek bele, akkor a párunk is jogosan követelheti ugyan ezt. S ekkor az ego, kinek lételeme az uralkodás, vágya beteljesülése érdekében rabbá tesz bennünket is: hogy a hűség béklyójával irányíthassuk a másikat, a mi fejünket is igába hajtja… Így lesz egy alapvetően csodálatos és természetes érzésbol, a Huségbol huség, amely egy szado-mazochista csatározássá torzítja a leheto legcsodálatosabb és legtermészetesebb állapotunkat, a Szerelmet.

Ez tehát az emberi huség. Mindez teljesen természetes, az egonak – ha elfogadjuk, ha nem - ilyen a tulajdonsága. Nincs ezzel semmi probléma, egyszerűen csak fel kell ismerni, hogy a hűség ilyenformán nem más, mint álcázott egoizmus.

A valódi Hűséget csak akkor élhetjük át, ha rádöbbenünk, hogy az emberi hűséggel csak marionettbábuk maradunk az egonk kezei között, mert hát senkihez sem lehetünk hűségesek, csak saját magunkhoz. S ha már képesek leszünk önmagunkkal szemben a hűségre, akkor képesek leszünk őszintén, valóban megélni mindazt, ami agyunk. S ekkor a Hűség, a korlátlan Hűség egyszer csak megjelenik bennünk, egyszer csak felfakad a szívünkből. Nem akarunk majd birtokolni senkit: annak következtében, hogy őszintén képesek leszünk megélni az érzelmeinket, mi magunk leszünk a Hűség. S ebben a pillanatban nem fogunk értelmetlen ígéreteket tenni, és nem fogunk követelőzni. S mivel a Hűségben nincsenek elvárások, ekkor tapasztaljuk meg a valódi Barátságot - amikor az érzés belőlünk fakad, nem pedig az egonk akarja megkapni mástól - akárcsak a valódi Szerelemet, amikor eszünkbe sem jut a birtokolás, amikor eszünkbe sem jutnak azok a szavak, hogy „te” vagy „én”, mert a Szerelem belőlünk fakad, nem pedig az egonk akarja megkapni mástól.

Befejezésnek pedig egy lényeges gondolat – sot, talán maga a lényeg: noha két egymástól homlok egyenest eltérő utat mutattam meg, valójában az egoista hűség és az egotlan Hűség között nincs heirarhikus különbség! Mások ugyan, de egyik sem jobb, fejlettebb vagy követendőbb! Nem az a lényeges, hogy melyiket éljük át, hanem az, hogy melyikben vagyunk önmagunk! Az Életben nincs rossz út, nincs hibás döntés: semmi értelme törekedni a korlátlan Hűségre, ha az egoista hűséggel tudunk azonosulni. Ha törekszünk egy olyan cél felé, amelyet az elménkkel jónak tartunk, csak az egonk egy újabb ravasz csapdájában tévelygünk! A Létezésben pont a korlátlanság a legcsodálatosabb, az, hogy bármit átélhetünk, amit csak szeretnénk. Nem kell haladnunk semerre, nem kell választanunk semmit sem, egyszerűen csak Léteznünk kell, mert nincs más, csak…

Csak az Élet.

A. J. Christian

2009. október 19., hétfő

School of ROCK.

Egy ideje elkezdtem régi nagy rock bandákat hallgatni!:D főleg azóta,h találkoztam apu egyik munkatársával aki 11-12 éve gitározik és elmondta csak úgy lehetek jó a mai modern rockban ha megértem a régi bandákat és az üzenetüket. ez az állapot tart nálam több mint 3 hete. kezdek rájönni,h apu munkatársa miről is beszél,h mire is akart engem rávezetni. kevés olyan rock banda van akiknek a zenéjük üzenet jellegű,de régen minden szám az volt. a mai rock bandák zenéje sokszor leakad pár akkordnál de régen tele voltak a dalok perces szólókkal. szval mostanában üvölt nálam az AC/DC,KISS,Black Sabbath és még más nagy rock bandák! majd eljátszottam apu munkatársának egy gitár szólót. potosabban a Salsh féle Keresztapa főcímdalát. utána jött is a kritika. azt mondta,h gyönyörűen játszok és elég szépen fejlődők ha 8 hónap alatt,ezt megtanultam.aztán jött a kritika másik oldala, nem tetszett neki,h amikor játszok valamit mindig figyelem a kezem,h jól fogom le a húrokat. erre mondta,h ne akarjak másoknak megfelelni csak is magamnak. ha pontosan híbátlanúl játszok az szép és jó,de nem magamnak játszok akkor. azt mondta,h próbáljam meg eljátszani úgy,h becsukom a szememet és belülről játszak csak is magamnak érezzem magamban az egészet és csak játszam el,én kételkedtem,h sikerülne is egyáltalán valamit is jól lefognom.tévedtem.első próbálkozás tele volt hibával ,másodszorra teljesen hibátlanul el sikerült játszani. erre ő csak annyit mondott,h megértettem,h miről is szól a zene valójában.

2009. október 17., szombat

Az osztály...


Szeptember 1.-én egy teljesen idegen környezetbe kerültem. csak pár ismerős arc volt ott és két előző osztálytárs. idegen volt még mindenki. most 1 hónappal később már elég jól beilleszkedett mindenki. bár még most is vannak olyanok akik inkább csak a saját köreikben mozognak. de hála istennek van pár arc akik gondoskodnak a hangulatról!:D bár megvannak a tipikus ugatós emberek is. de úgy is elvan mindenki. szinte mindenkinek lettek barátai az osztályon belül. amik első napon kialakultak baráti körök mostanra szinte teljesen megszűntek. a hangulat fő arcai általában Rico vagy Róóóbi és Csocsó vagy Máté túl okossága(egyetemen lenne a helye kb) amikor nem tudja beszólás nélkül hagyni amikor a tanár beszél.:D vagy ott van a Szandra (szexybícs,mamut vagy Feri néven fut) hát ő eléggé tud alkotni főleg ha valaki szekálja!:D az órák többnyire jó hangulatban telnek el. bár a biosz tanár nem bírta a mi hangulatunkat és itt hagyta a sulit! :D
de jó röhögni is azok amikor Puccy barátom bealszik az órán és minden nap új képet lehet róla csinálni alvás közben! :D szerintem egy nagyon jó osztály jött össze!:D

2009. október 15., csütörtök

Bless The Fall - Stay Still


Ez az egyik kedvenc számom az új albumról!

Tonight is gone
They tell you it's your time
But I won't let them take you from me
And I'll never get far from you
(I'll never get far from you)
We all feel the same
(Can't stop this suffering in my head)
Can't turn this one around

If I could pull you from wreckage
We'd be all fine, oh lord
Don't tell me this is happening
If I could hold you for a second
We'd be all right, oh lord
Don't tell me this is happening

So when does it start getting better
So far from home
The lights are fading out
Just leave us all behind

If I could pull you from wreckage
We'd be all fine, oh lord
Don't tell me this is happening
If I could hold you for a second
We'd be all right, oh lord
Don't tell me this is happening

Ohhhh
I never should have let you go
Until I'll be with you
I'm dying on my own

If I could pull you from wreckage
We'd be all fine, oh lord
Don't tell me this is happening
If I could hold you for a second
We'd be all right, oh lord
Don't tell me this is happening

And I know
I'm not the only one
Dont' tell me this is happening
And I know, I'm not the only one
Don't tell me this is happening
Don't tell me this is happening

2009. október 14., szerda

A Legjobb pillanat

Az életben egyszer eljön az a pillanat,szituáció amikor azt mondod magadban,h ez volt életed legjobb pillanata. lehet ez akár egy jó buli vagy beszélgetés a barátokkal egy sör mellett vagy egy jó délután a pároddal vagy egyeseknél egy verseny megnyerése vagy egy születés vagy születés nap. ezt a pillanatot mindenki máshogyan éli meg. egyéntől és embertől függően. vannak olyan emberek akik a legjobb pillanatot úgy fogják fel,h a nap/hónap/év legjobb pillanata. nézzük kinek mi volt.

Wikcsojka: hát nekem per pill a legjobb az az volt amikor Balaton Soundon Guetta felpattant a dj pultra és el kezdett minket videózni :D és utána meg amikro vége volt pont arra mentem amerre ő jött : D és így elmentem mellette Oo

Pimpa: mikor megnyertem a C-t az elég fasza érzés volt... (SGG bmx verseny)

Candy Scene: 4 évvel ezelőtt nem volt cicám. és nagyon szerettem volna de anyuék nem engedték. a környék tele volt kóborcicákkal. az egyik mindig vissza járt. megszerettem és elneveztem. de karácsony előtt pár nappal eltűnt. kerestem. de nem találtam. leesett a hó. fél méteres hó esett és letettem arról h megtaláljam a cicát. nagyon sírtam. karácsony első estélyén rántotthúst csinált anya. szokásom volt h levigyem a cicáknak a csontot ami megmaradt. ekkor is azt tettem. mikor felmentem kimentem az erkélyre és elkezdtem hívni a cicákat. megjelent egy gyönyörű whiskas cica. teljesen úgy nézett ki mint a reklámba a macsek. az erkélyünk meleltt volt egy fa ami rá volt tekeredve az erkély rácsának egy részére. hallottam h zörögnek a faágak. felmászott a cica. apu többször levitte de 2 mp múlva fenn volt ismét. elmentem aludni. másnap arra ébredtem h egy kismacska nyávog a szobámba. ott sírt a cica az ágyam mellett. tiszta víz volt. kirohantam kezembe a cicával anyuékhoz. anyu elmondta h reggel mikor felkelt csak egy cicagerincet látott az ablakba. teljesen betemette a hó de mégis életben maradt.nagyon boldog voltam mert megtarthattam. rá fél évre meghalt a cica. beteg volt. de nagyon boldog pillanatokat köszönhettem neki. tudom kissé gyerekes. de engem akkor ez tett boldoggá.
Etty Wájld: Tavaly nyár.Balaton.Apró kis nyaraló.Először voltam együtt azokkal az emberekkel,akikkel,mert kiderült 1 hét után,miután már ott laktunk,hogy szomszédok vagyunk,és áthívtak minket partyzni,de mivel punkok voltak nagyrészt,ezért csak én mentem át,bnőim otthon maradtak.Először csak a mi villánk előtt ücsörögtünk,és mikor egyikőjük bemutatta a többieket,mondta az egyik srácról,akit most inkább nem neveznék nevén,ha nem gáz,hogy a lányok kedvence,és mindenki bolondul érte.Nah mondom persze,fogadjunk én vissza tudom fogni magam,meg sötétben nem is tűnt olyan hú de jó pasinak.Mikor már gecire csíptek a szúnyogok,bementük hozzájuk,villany fel,és leül velem szembe.Nah a magamban kötött kis fogadás elveszett.Beszélgettünk egész éjszaka,többiek bealudtak,és csak mi ketten voltunk már fenn,és mivel kitúrtak az ágyról az alvók,ezért lefeküdtem mellé a földre,betakargatott,mert én is elaludtam egy 20 percre.Mikor felkeltem,ő még mindig fenn volt,és bambult.Elkezdtem hallhatóan is éhes lenni,mire az ő gyomra is korogni kezdett,amit ő mennydörgéssel magyarázott,pedig geci szép idő volt.Addig vitatkoztunk,mire ő rajtam kötött ki csikizés közben,én pedig 1 idő után lekaptam,és egész éjjel smároltunk egészen reggelig.

2009. október 13., kedd

Eljött...


Eljött a nem jó idő. ez az az időszaka az ősznek amikor úgy eléggé nagyon hideg van. ilyenkor napról napra kiszámíthatatlan az időjárás. hideg szél,eső vagy akár havas eső is lehet.

Az ősz. egyik napról a másikra hideg lett. múlt héten még pólóban rohangált mindenki,most csontig hatoló hideg. az ősz sohasem tartozott a kedvenc évszakaim közé. én mindig is tavasz párti voltam. az ősz olyan szomorú és komor. az ősz eszembe juttat sok régi és új rossz illetve szomorú emléket. nekem ez az évszak eléggé rossz hangulatban szokott eltelni. ilyenkor hangulatilag is teljesen más vagyok. bár az gyönyörű látvány amikor a természet vörösbe öltözik és mindenhol falevelek vannak.

"Tövist virágzik az idő,
mázsás ködöt a levegő,
légüres bánatok lebegnek,
szállanak, zuhannak, leesnek.

Avar hullámzik, bokámat
nyaldossa, szívemig fölárad
- ősz, te szilaj, te szomorú,
kegyelmes szívbéli háború,

add, hogy a szemem szép tágra,
kerekedjél a világra,
s legyen a szavam oly könnyű
s oly éles, mint a tavaszi fű."

2009. október 12., hétfő

Elmúlik…!


Fáj felkelni, és fáj elindulni, létezni is fáj. azért megteszed. árral szemben még nehezebb. meglátásod szerint ugyanis mindenki a full ellenkező irányba megy, gondolkodik és érez, mint te. tényleg nincs senki, aki hasonlóan látná a dolgokat ezen a rohadt bolygón, ahogy te látod őket? aki megértene, és hátba veregetne, hogy „ne aggódj haver, én melletted vagyok!”? nincsen. nem is kell. hiszen mindig is tudtad, hogy ha egyik napról a másikra felszívódnál, kb. senkinek sem hiányoznál a Világegyetemben. nos légy üdvözölve a klubban cimbora.

A fenti gondolatok legalább fele valamennyitek fejében megfordult már egyszer. a további írás azoknak szól, akiknek már többször is.
serdülőkorban, a testednek és a személyiségednek olyan változásokon kell átvergődnie, ami a legacélosabb szerkezetet is kikezdi. a bájos gyermek-imázsod aránytalan „átmeneti állapotú” debellára vált, hosszú végtagokkal és merő ragyával. aki ezt meg is ússza, a lelki részét nem kerüli el. pánikszerűen keresni kezded az élet értelmét, és a helyedet benne. a hormonjaid őrült táncba kezdenek, az irányítás pedig kicsúszik a kezedből. nnnantól kezdve azt, hogy sírsz-e vagy nevetsz, nem te döntöd el, hanem a biológia, ami aktuálisan a testedben zakatol. engedjétek meg, hogy bemutassam: a kamaszdepressziót.

„Völgynek le”
Az egész többnyire ártatlanul indul. virágzó tini éveidet taposod, míg egy nap valamin kiakadsz. aztán azon kapod magad, hogy, amíg régebben fél perc alatt túlléptél minden buktatón, most napokig tart az agyborulás. aztán még egy agyborulás, majd még egy. mindenben megtalálod a negatívumot, és a szokott vállrándítás mögött (amit a külvilágnak leadsz), komoly indulatok fortyognak benned. Idegesít az ember tömeg a metrón, a lejárt csoki a közértben, a padtársad vörös haja, a politika, (amiről alapban dunsztod sincs) a genyó biztonsági őrök (akikkel soha nem volt balhéd). summa summárom, minden fos.
egyik napról a másikra felébred benned a lázadó. tele indulattal védsz vagy szidsz mindent, mintha az életed múlna rajta, és élvezkedsz azon, ha prédikációd másokat ledöbbent, esetleg kiborít. ilyenkor megy a muteréknak a ”minek tanulni, a mai világban semmit nem érsz a papírral” szöveg, vagy a” rohadt képmutató társadalom ez”, „hagyj békén, úgysem értesz meg, ahogy senki sem!” avagy a csúcspont, a „bárcsak meghalnék!” egy másodperc hatásszünet majd ajtó becsapás duó.
jársz, kelsz a minden napokban, mint egy alvajáró, semmit nem akarva regisztrálni a külvilágból, hegyes tüskékkel körbebástyázva magad, miközben füledben üvölt a zene, és megsemmisítő pillantásokat vetsz a kortársaidra, akik esetleg jól érzik magukat, és felszabadultan vihorásznak. mit tudnak ők az élet sötét oldaláról!
az igényed többnyire alvásra, avagy a szobádban való bezárkózásra korlátozódik, ahol békésen tudsz utálni mindent és mindenkit, szenvedni, és nyugalomban sajnálni magadat. a kitaszított lényt, aki teljesen értéktelen, akin átnéznek az emberek, és aki a kutyának sem kell már ezen a világon . még szerencse, hogy ezt tudat alatt te magad sem veszed be.

„Hegynek fel”
A jelek,- miszerint pislákol az élet benned, és nem halt ki minden pozitív érzésed, -ott vannak. még ha a nagy világutálatodban nem is veszed észre őket. néhány estén már hiányoznak a cimborák, szar érzés ül a gyomrodra, miután rávágod a lakás ajtót az ősökre, és a nyálas filmjeleneteknél, bár szélesen fintorogsz, belülről majd megdöglenél már valakiért, akinek fontos vagy. az idő pedig könyörtelenül telik. és ahogy az éjszakákat nappalok követik, a gyűlöletet béke, előbb utóbb felülkerekedsz a hormonokon, felállsz és megadod magad a jó dolgoknak. újra szerelmes leszel, újra eljárkálsz bulizni, és imádod anyád parfümét. hiszen így van ez rendjén.

Hagyd magad…
A tinédzserkori depit képtelenség megúszni. ha még nem volt részed benne, számolj vele bátran a jövőben. kétségbeesésre viszont semmi okod. a legtermészetesebb folyamat ez, és max. a tőled idősebbek hajlamosak elfelejteni gyakran, hogy ők is jártak ebben a csukában. gyógymód nincs ellene, csak egy jó tanács. amikor támad a depi korszak, hagyd magad lehúzni. bőgj, ha kell, üvölts, ha úgy esik jól, és sajnáld magad bátran. mind ennek ki kell jönnie. a jól bevált, érzelem elnyomós „csak azért sem adom meg magam” teória ez esetben csődöt mond, és az elfojtott feszkó, agresszív kismalac szindrómával zárul. szóval ereszd ki, ami a csövön kifér, utána sokkal könnyebb lesz „visszatérned” az élők soraiba.
miután pedig rácsaptad anyádékra az ajtót kifelé menet, dobd meg őket egy ”bocs, szar passzomat élem, elmúlik!” sms-el. megfogják érteni. te pedig előbb-utóbb rájössz az élet értelmére, amit annyira kerestél. az pedig az, hogy JÓ legyen.

2009. október 11., vasárnap

Tojás feszt. összefoglaló


Ez az egész pénteken kezdődött. értelme semmi. ez egy nemzetközi tojás fesztivál. nemzetközi: Siófok 30km-es körzetében!:D tele sok programmal és szar koncertekkel. Péntek: suliban 4 órám volt így korán végeztem gondoltam kinézek fesztre...nem lett belőle sok minden mert inkább lenéztem Edgár barátomhoz és beszélgettünk. majd 2óra beszélgetés után mégis csak kinéztem. körül néztem és össze futottam egy két ismerősömmel. értelme semmi. Szombat: ide már Petivel mentünk fel,majd ő tovább állt én meg megint ismerősökkel találkoztam. nem szerencsémre pont Yuji volt az!:D meg idővel Tref és a haverjai is csatlakoztak hozzánk egy kis időre és egy kis Martini társaságáig!:D Treffék leléptek a tömegbe. mi meg Yujival neki álltunk héliumos lufival barmolni hát az még egy szép mutatvány volt!:D közben meg SP koncert hát fúj! Puccy barátommal is össze futottam. mi voltunk a magányos farkas falka!:D egészen addig ameddig Szandi át nem vette az irányítást! :D azt Puccy és Szandi is haza mentek akk Cilikével és Zsolesszal találkoztam!:D tőlük már én mentem el akkor meg Hege jött szembe! nah vele nagyon ment a hülyeség!:D akkor találkoztam Biámmal! annyira jó volt látni! majdnem egy éve nem találkoztunk!*.* utána meg haza indultam. itthon meg már apu várt,h megyünk ünnepelni születés napját. hát így is lett irány a kocsma!:D jókat mulattunk mentek a sztorizások is!:D aztán haza indultunk apuval közben elkezdett esni az eső és Dóri is hívott,h menjek fel még a Vadászba mikor mindenki tudja,h utálom azt a helyet! meg is mondtam neki,h nem megyek és inkább haza mentem apuval. az este többi része már nem volt ennyire jó. volt egy eléggé rossz beszélgetésem MSN-en ami eléggé meghatározta a kedvemet egy időre.:/ Vasárnap: ma van a feszt. utolsó napja és esik az eső!:D szopacs!:D én meg itthon,nem is szándékoztam felmenni rá!:D

2009. október 10., szombat

ISMERőSNEK JELöLöM

Minden jól ment eddig,nem? túléltük az sms és mma technikát, a kör e-maileket és a chat-háborúkat. telepítettük a Messengert, fenn vagyunk a Myspace-en. mindenki megkapta végre a sanszát,h inkognitóban vagy magamutogatva brillírozhasson a világhálón. volt 3 barátunk,23 haverunk, és egy szerelmünk. pont. aztán jött a MyVIP.
Addig a napig,amíg nem kaptál rá meghívót,a leghátsó gondolataidban sem fordult meg, mi lehet az óvodás cimboráiddal meg a gyermekorvosoddal. Kit érdekel?egy ártatlan regisztráció viszont új távlatokat nyitott meg. az alapötlet díjazandó: végre megtalálhatod az elveszett ismerőseidet,akiktől elsodort az élet, meg aztán össze toborozhatod az ált. iskolás osztályodat és csaphattok egy jó hepajt a találkozás örömére.És nem utolsó sorban téged is megtalálhat mindenki. keresve és találva lenne jó érzés. az adatlap kitöltése előtt felteszel egy halom képet magadról. meg van erre az alap technika: csajok dögöset, srácok májert. a napszemüveg alapkellék mindkét nemnél. kell egy kép valami brutálnyaralásról,de megteszi helyette egy nagyidék posztertapétájának dőlős pózer is. kell arckép (napszemdzsó kötelező) kell a családdal egy, mert protokoll, és legalább kettő a háziállatoddal. Egy buli fotó, teliszájas nevetéssel, átkarolva, összebújva kimaradhatatlan (ha lehet, napszemüveggel persze), egy a kedvenc zenekarodról, egy trükkbeadós, és egy olyan, ami alá három pontot (…) tehetsz címként. Kész a galériád. Ha kapcsolatban vagy, azt se képpel, sem annak az adatlapon való feltüntetésével nem igazolod a nagyérdemű felé, addig, amíg a te kiscicád, nem vágja be érte a halálos durcát. Akkor felraksz egy fotót végre róla is, félreérthető feliratozással. Az okosok már itt törlik magukat. A többiek meg folytatják. Indul a keresés orrvérzésig, bölcsitől felgörgetve napjainkig. Az adatlap másodrangú. A képekre cuppansz. A vékonyak kövérek lettek, az ovis szerelmed felismerhetetlenségig torzult, a lúzerek pedig menőkké avanzsáltak, még menőbb társukkal egymásba fonódva a képeken. Ráklikkelsz, így tizenöt év után, és ő visszaklikkel, hogy ismer. És utána? Nincs utána. Nagy ritkán még előfordul egy „Ezer éve…mi van veled?” üzenetváltás, felkerül 324-edik ismerősnek a palettára, aztán ennyiben ki is fújt a történet. Mikor már az összes volt osztálytársad bejelölted, de az összeröffenés mégsem akar valahogy megvalósulni, arra a veszélyes ötletre jutsz, hogy megkeresd a volt szerelmeidet, egytől egyig, anélkül, hogy az agyadban akár egyszer is megfoganna a kérdés:”Minek?”. Bár mindannyian kapcsolatban vagytok, szívesen idézitek fel a közös buja szösszeneteket a múltból, cinkos kacsintó ikonnal megspékelve. Egy hétig. Utána ez a tábor is elcsendesedik. Próbálsz még az üzenőfalon elejteni valami idézetet, vagy poént, ami azt sejteti a nagyközönség felé, hogy izgalmas teleregény az életed, bár erre igaziból a kutya nem kíváncsi. Mégis minden áldott nap, amikor bekapcsolod a gépet, legelsőnek ide lépsz fel. Vár ott téged, négyszáz semmit mondó fotó, és adatlap emberekről, akik ismernek. Nem jobban, csak úgy, mint a sarki pékbolt eladója, a trafikos, akitől a cigid veszed, vagy a kaller, aki már arcról kiszúr a trolin. A rendszer lassan, de majdnem biztosan eléri, hogy rákattanj. Beteg dolgokat hoz ki belőled. A saját dolgaid helyett mások űrlapját csekkolgatod, az utolsó belépésének dátumát, a galériájának változásait. Ideges vagy, ha nem kapsz választ az üzenetedre,(pedig az illető, azóta járt már az oldalon), és még jobban idegesít, amikor téged nyaggatnak, hogy miért nem reagálsz az ő leveleikre. A csajoddal a viták elharapódznak, jönnek a félreértések, jelszókutatások, gyanúsítások, magyarázkodások. Ha a butábbak táborába tartoztál, csak most törlöd magad. Az elvonó alapban simán megy, békés unalom tölti be a cyber -életed. Új érzés éteren kívülinek, láthatatlannak és felderíthetetlennek lenni. Sőt, jó! Hiszen az összes ember, akinek fontos szerepet töltesz be az életében, körülőted van. Azokat pedig, akik neked fontosak, sosem hagytad elkallódni magad mellől. Az élet pedig erről szól; dolgok jönnek és elmúlnak, magukkal hozva új kapcsolatokat, amik aztán elhomályosodnak és eltűnnek az évek múlásával. És ez így van rendjén. Az egyetlen gáz csak, hogy ember vagy, mint mindegyikünk, kíváncsisággal, pletykaéhséggel és féltékenységgel megáldva. Két hét után regisztrálsz. Álnéven. Se kép, se izgalmas adatlap. De te ismét látod a többieket, és mintha kontrol alatt lenne újra minden. Megnézed a barátnőd oldalát, merengsz percekig a képén, majd kilépsz az egészből. Magadban összegzel, van három barátod, négyszázötvenhat ismerősöd, két csajod. A szerelmed? Ő már nincs.

2009. október 9., péntek

Echo of Dalriada - Védj Meg Láng

Felszállóban a hajnali dér.
Ne sírj, Lelkem, űz a vér!
Szép Vitézem, lóra ne ülj!
Ellenség most nem menekül!

Elment a harcba a Kedvesem,
Nélküle mit sem ér életem.
Bátor, de ellen is számos,
Nyila- kardja mindnek halálos!

Visszajövök majd szél szárnyán, ha Te vársz, ezer éj sem állíthat meg!
Visszajövök, mert vár Ő rám, elbúcsúzni, ölelni a Kedvesemet!

Szél, mondd el, mi zajlik amott?
Él- e még szeretőm, vagy már rég halott?
„Vér öntözte falutok földjét.
Sok szép vitéz lehelte ki lelkét.”

Holló, jöjj Te láttad a végét!
Az én daliám ontotta-e vérét?
„Határitok zöld füve veresre van festve.
Daliád is ott veszett, nem menekült egy se!”

Hű paripa! Visszajöttél? Mondd el most nekem,
Szép szemét, amíg lehunyta, szólt-e Kedvesem?
„Hozzád küldött, szép leány, üzenetét hozom:
A síron innen, azon is túl- szeretni fogom!”

Visszajövök majd szél szárnyán, ha Te vársz, ezer éj sem állíthat meg!
Visszajövök, mert vár Ő rám, elbúcsúzni, ölelni a Kedvesemet!

2009. október 8., csütörtök

Tisztelet...

Tisztelet - E képzett szó tulajdonképpeni jelentése: méltósággal lát el, nagyra becsül valakit, elismerést tanúsít valaki iránt, elismeri valakinek a tekintélyét, rangjának, állásának megfelelően viszonyul embertársához, elismeri valaminek a valós és az eszmei értékét. A tisztelet hasonlóan elvont fogalom akár a szeretet, a becsület, az erkölcs és a dicsőség, valamilyen magatartásra valló érzelmi cselekedet, erkölcsi igény a társadalmi érintkezésben.
A szótárak szerint ennyit jelent a tisztelet. régen az emberek között is ezt jelentette. de nézzük meg,h most a mi időnkben mit is jelent.
Manapság sokaktól lehet hallani. sokat írják és mondják,h "respect" de a mai embernek fogalma sincs ennek a szónak a jelentéséről. csak úgy dobálóznak vele mint egy egyszerű köszöntéssel. figyelmen kívül hagyva,h kinek és milyen körülmények között mondják. sokan használják üdvözlésként is miközben fogalma sincsen e szónak a jelentéséről,h amikor azt mondja,h "tisztelet" azzal nem a haverját kellene köszöntenie hanem kimutatni,h mennyire tiszteli és becsüli annak a munkáját. de hát idáig süllyedtünk. már nem tudjuk,h minek mi is a jelentése és minek mi a fontossága az életben.

2009. október 7., szerda

Mások rólam

Most pár ismerősömet/barátomat kérdeztem meg,h mi is a véleményük őszintén rólam. a válaszok itt vannak!

Csegi: igazi tesóóóó vagy, néhol zakkant 1 elméd van:D de attól függetlenül 1 rendess "aranyos" /ezt nem buzisnak gondoltam/ illető vagy

Norbíí: Idióta vagy,vicces,hülye és néha fárasztasz a hülyeségeiddel de alapvetően bírom az emó fejed:D

Dorcsojka: hát nem nagyon tudok mit mondani rólad mert tökrégen találkoztunk és kb fél évig nem is beszéltünkúúúúú de jól ellehet veled lenni meg aranyosvagy:) rólad az mindíg eszembe mikor beleakartál köpni a számba de aztán inkább lesmároltál

Etty Wájd: Bár személyesen MÉG nem ismerlek,és úgy vélem msn-en keresztül nem lehet igazán kiismerni egy embert sem,de ettől függetlenül kedves,jó fej,jó képű,néha kicsit nagyon idegesítő és agyfaszt okozó ember vagy.

Emy: nary vagy és perverz :D

Bloddy Mary: egy perverz malacka vagy de nagyon aranyos és jofej srác^^ keveset beszéltünk eddig igy nemnagyon tudok rendes véleményt mondani de amit eddig eltudok rolad mondani az h nagyon rendes vagy és nagyon jo szived van ^^ igaz van egy kis perverzivitásod de az még belefér :P

Bless the fall - witness végre


Tegnap jelent meg a Bless the fall új lemeze a Witness. este le is töltöttem és az estére tervezett bejegyzésemet áthalasztottam mára emiatt! :D
A számokról annyit,h nagyon jók lettek! meg vagyok elégedve az új énekessel. szerencsére a hangja hasonlít az előző énekes Craig hangjára és az együttes stílusa is megmaradt zúznak rendesen! :D egyaránt vannak rajta keményebb zenék és vannak rajta kicsit lassúbbak is. de én ezért is szeretem őket! :)

2009. október 5., hétfő

Depresszió: Nem akarok elszakadni

Ami nem lehet a tiéd, mindig az kell.
Neked ez a kereszted, a sorsod, ami hajt.
De ha megkaptad, már nem érdekel
Ott rohad a szemétdombon majd.

Hogyha börtön ez, a lét az elítélt a szabad
akaratnak rabja,de mégis kell hogy nyugalomra leljen a szív,
keresi, mindig akarja!

Attól, aki fontos,
Attól, ami jó,
Nem akarok elszakadni.
Teszem, amit tudok,
Kérem, aki dönt.
Nem akarok elszakadni,
Elszakadni.
Elszakadni.
Elszakadni.
Elszakadni.

Mint a hű öleb suttogom neked,
Hogy mennyire imádlak éjjeleken át.
Szereted az ilyet,
Az én szívem a tied,
De indulok, ha érzem a vér szagát.

De ha a póráz hosszú,
És a nyakörvön tüskék kifele állnak,
A diadal után én visszatérek,
Hogy megpihenjek nálad.

Attól, aki fontos,
Attól, ami jó,
Nem akarok elszakadni.
Teszem, amit tudok,
Kérem, aki dönt.
Nem akarok elszakadni,
Attól, aki fontos,
Attól, ami jó,
Nem akarok elszakadni.
Teszem, amit tudok,
Kérem, aki dönt.
Nem akarok elszakadni
Elszakadni.

Attól, aki fontos,
Attól, ami jó,
Nem akarok elszakadni.
Teszem, amit tudok,
Kérem, aki dönt.
Nem akarok elszakadni.
Elszakadni.

Attól, aki fontos,
Attól, ami jó,
Nem akarok elszakadni.
Teszem, amit tudok,
Kérem, aki dönt.
Nem akarok elszakadni,

Attól, aki fontos,
Attól, ami jó,
Nem akarok elszakadni.
Teszem, amit tudok,
Kérem, aki dönt.
Nem akarok elszakadni,
Elszakadni.
Elszakadni.
Elszakadni.
Elszakadni.

2009. október 3., szombat

A séta


Bakter barátom ír MSN-en,h lenne e kedvem sétálni. nagy nehezen rávett,h menjek. közben kiderült,h pincéhez megyünk. akkor már rossz előérzetem volt.:D azt mondta,h 30 perc és megleszünk csak ki nézünk tesójához. elindultunk 4-en Bogi,Dóri,Bakter meg én. út közben én horror filmes dolgokat meséltem mivel telihold volt és az erdőben mentünk.:D elértünk a pincéhez ahova indultunk és akk Bakter felhíve tesóját,h hol is vannak. akkor kiderült,h nem is annál a pincénél van. akkor tovább kellet sétálnunk Dénes barátunk pincéjéhez ahol megérkezésünk után egyből neki álltunk borozni. olyan 20-25 perc után tovább álltunk Bakterék pincéjéhez. ott is borozás. majd Bakter unokatesója a Dóri mondta,h 9-re be kell érni a faluba. hát az egy szép művelet lesz mondtam magamban. akkor elindultunk faluba 3-an Dóri,Bogui meg én. út közben össze futottunk Ádámmal és Gálossal akkor Bogi úgy döntött,h vissza megy velük pincéhez. Dórival mentünk tovább sötét volt meg telihold és 9-re ott kellett lennie a faluban,h haza vigyék. akkor megfogtam a kezét és vonszoltam magam után szegényt.:D de bírta a tempómat. bár néha mondta,h már nem bírja,de jött tovább.:) gyors tempó és rohanás mellett beértünk a faluba bár nem 9-re de ott voltunk. a meg beszélt helyen találkoztam Árpád barátommal vele is beszélgetem egy kicsit. majd velük ment haza a Dóri. én meg szépen haza sétáltam. most jelenleg ittas állapotban vagyok. :D

2009. október 2., péntek

I'm with stupid...

Ma miről beszéljek? hmmm... legyen a mai téma az emberi hülyeség határtalansága. az amikor egyes emberek annyira hülyék tudnak lenni,h agyilag a 7 éves kor határán lehetnek. a legdurvább az amikor egy ilyen emberrel kezdünk el például vitázni és mi már nem a vita tárgyán húzzuk fel magunkat hanem a másik személy gyerekes viselkedésén miközben testileg felnőtt. sajnos a világ te le van és lesz is ilyen emberekkel. komolyan néha már azon gondolkodok,h ez valami isteni csapás!:D bár most már az a nagy kérdés,h mivel lehet kiérdemelni ezeket az embereket!:D
röviden a világon sok a hülye ember! mit tudunk ez ellen tenni? semmit...bár arra is kíváncsi vagyok,h ezt a bejegyzést hány ember fogja magára venni!:Dle merem fogadni,h lesz olyan ember aki ennek ellenére is magára veszi és biztosan jártatja majd a szájját nekem MSN/személyesen.

2009. október 1., csütörtök

Band of Brothers


Napról napra kezdem tisztán látni,h kik azok akikre bármikor számíthatok és kik azok akikre nem. csak a dolgok ott kezdenek durvulni,h pont azok akikről azt hittem,h számíthatok azokról derül ki,h mégsem és akikről azt hittem,h nem pont ők vannak mellettem továbbra is. kezdek rájönni arra is,h akik hamar kerülnek mellém ők hamar is fognak eltűnni. de vannak olyan barátaim akikért bármire képes vagyok őket már a testvéreimként szeretem. mindig támaszkodhatok és számíthatok rájuk és ez fordítva is így igaz.

"This story shall the good man teach his son;
And Crispin Crispian shall ne'er go by,
From this day to the ending of the world,
But we in it shall be remember'd;
We few, we happy few, we band of brothers;
For he to-day that sheds his blood with me
Shall be my brother; be he ne'er so vile,
This day shall gentle his condition:
And gentlemen in England now a-bed
Shall think themselves accursed they were not here,
And hold their manhoods cheap whiles any speaks
That fought with us upon Saint Crispin's day."

V. Henrik