ISMERőSNEK JELöLöM

Minden jól ment eddig,nem? túléltük az sms és mma technikát, a kör e-maileket és a chat-háborúkat. telepítettük a Messengert, fenn vagyunk a Myspace-en. mindenki megkapta végre a sanszát,h inkognitóban vagy magamutogatva brillírozhasson a világhálón. volt 3 barátunk,23 haverunk, és egy szerelmünk. pont. aztán jött a MyVIP.
Addig a napig,amíg nem kaptál rá meghívót,a leghátsó gondolataidban sem fordult meg, mi lehet az óvodás cimboráiddal meg a gyermekorvosoddal. Kit érdekel?egy ártatlan regisztráció viszont új távlatokat nyitott meg. az alapötlet díjazandó: végre megtalálhatod az elveszett ismerőseidet,akiktől elsodort az élet, meg aztán össze toborozhatod az ált. iskolás osztályodat és csaphattok egy jó hepajt a találkozás örömére.És nem utolsó sorban téged is megtalálhat mindenki. keresve és találva lenne jó érzés. az adatlap kitöltése előtt felteszel egy halom képet magadról. meg van erre az alap technika: csajok dögöset, srácok májert. a napszemüveg alapkellék mindkét nemnél. kell egy kép valami brutálnyaralásról,de megteszi helyette egy nagyidék posztertapétájának dőlős pózer is. kell arckép (napszemdzsó kötelező) kell a családdal egy, mert protokoll, és legalább kettő a háziállatoddal. Egy buli fotó, teliszájas nevetéssel, átkarolva, összebújva kimaradhatatlan (ha lehet, napszemüveggel persze), egy a kedvenc zenekarodról, egy trükkbeadós, és egy olyan, ami alá három pontot (…) tehetsz címként. Kész a galériád. Ha kapcsolatban vagy, azt se képpel, sem annak az adatlapon való feltüntetésével nem igazolod a nagyérdemű felé, addig, amíg a te kiscicád, nem vágja be érte a halálos durcát. Akkor felraksz egy fotót végre róla is, félreérthető feliratozással. Az okosok már itt törlik magukat. A többiek meg folytatják. Indul a keresés orrvérzésig, bölcsitől felgörgetve napjainkig. Az adatlap másodrangú. A képekre cuppansz. A vékonyak kövérek lettek, az ovis szerelmed felismerhetetlenségig torzult, a lúzerek pedig menőkké avanzsáltak, még menőbb társukkal egymásba fonódva a képeken. Ráklikkelsz, így tizenöt év után, és ő visszaklikkel, hogy ismer. És utána? Nincs utána. Nagy ritkán még előfordul egy „Ezer éve…mi van veled?” üzenetváltás, felkerül 324-edik ismerősnek a palettára, aztán ennyiben ki is fújt a történet. Mikor már az összes volt osztálytársad bejelölted, de az összeröffenés mégsem akar valahogy megvalósulni, arra a veszélyes ötletre jutsz, hogy megkeresd a volt szerelmeidet, egytől egyig, anélkül, hogy az agyadban akár egyszer is megfoganna a kérdés:”Minek?”. Bár mindannyian kapcsolatban vagytok, szívesen idézitek fel a közös buja szösszeneteket a múltból, cinkos kacsintó ikonnal megspékelve. Egy hétig. Utána ez a tábor is elcsendesedik. Próbálsz még az üzenőfalon elejteni valami idézetet, vagy poént, ami azt sejteti a nagyközönség felé, hogy izgalmas teleregény az életed, bár erre igaziból a kutya nem kíváncsi. Mégis minden áldott nap, amikor bekapcsolod a gépet, legelsőnek ide lépsz fel. Vár ott téged, négyszáz semmit mondó fotó, és adatlap emberekről, akik ismernek. Nem jobban, csak úgy, mint a sarki pékbolt eladója, a trafikos, akitől a cigid veszed, vagy a kaller, aki már arcról kiszúr a trolin. A rendszer lassan, de majdnem biztosan eléri, hogy rákattanj. Beteg dolgokat hoz ki belőled. A saját dolgaid helyett mások űrlapját csekkolgatod, az utolsó belépésének dátumát, a galériájának változásait. Ideges vagy, ha nem kapsz választ az üzenetedre,(pedig az illető, azóta járt már az oldalon), és még jobban idegesít, amikor téged nyaggatnak, hogy miért nem reagálsz az ő leveleikre. A csajoddal a viták elharapódznak, jönnek a félreértések, jelszókutatások, gyanúsítások, magyarázkodások. Ha a butábbak táborába tartoztál, csak most törlöd magad. Az elvonó alapban simán megy, békés unalom tölti be a cyber -életed. Új érzés éteren kívülinek, láthatatlannak és felderíthetetlennek lenni. Sőt, jó! Hiszen az összes ember, akinek fontos szerepet töltesz be az életében, körülőted van. Azokat pedig, akik neked fontosak, sosem hagytad elkallódni magad mellől. Az élet pedig erről szól; dolgok jönnek és elmúlnak, magukkal hozva új kapcsolatokat, amik aztán elhomályosodnak és eltűnnek az évek múlásával. És ez így van rendjén. Az egyetlen gáz csak, hogy ember vagy, mint mindegyikünk, kíváncsisággal, pletykaéhséggel és féltékenységgel megáldva. Két hét után regisztrálsz. Álnéven. Se kép, se izgalmas adatlap. De te ismét látod a többieket, és mintha kontrol alatt lenne újra minden. Megnézed a barátnőd oldalát, merengsz percekig a képén, majd kilépsz az egészből. Magadban összegzel, van három barátod, négyszázötvenhat ismerősöd, két csajod. A szerelmed? Ő már nincs.