Bennünk él...

Immáron 4 hónapja,h anyum elment.:( 30.-a ez az a nap amikor akármilyen erős is vagyok sírásra kényszerülök. akár mennyire is akarom nem tudom vissza tartani a könnyeimet. mindig az a nap jut eszembe. délelőtt még bent voltam nála a kórházban fogtam a kezét és beszéltem hozzá,meséltem neki arról,h hamarosan jön a gyakorlati és szóbeli vizsgáim és,h az írásbelim is egészen jól sikerült. minden nap több órákat voltam bent nála,de minden nap egyre kevesebbet beszélt egyre jobban legyengült. majd délután elindultam haza. meg pusziltam a homlokát és mondtam neki,h mennyire szeretem. Mikor haza értem haverom hívott,h menjünk ki a pincéhez bulizni,h kicsit el tudjak már lazulni így vizsgák előtt. pontosan emlékszem,h milyen jól szórakoztunk éppen ettünk és megszólalt a telóm. felálltam az asztaltól és kimentem. felvettem a telefont és bemutatkoztam...szóról szóra emlékszem a mai napig csak ennyit mondtak: "Uram, fogadja részvétünket az édes anyja elhunyt"...abban a pillanatban leraktam a telómat és térdre estem. szinte fel sem fogtam,h mi történt...majd vissza mentem az asztalhoz elmondtam mi történt...akkor ott mindenki el hallgatott,senki sem szólt semmit. még a könnyeimet is vissza tartottam. majd késő este haza mentem apa már ott várt,de nem szóltunk egymáshoz abban a percben törtem össze akkor már nem érdekelt,h ki látja,h sírok. Bementem a szobámba valamiért csak úgy felmentem msn-re. akkor este egész végig mellettem volt a Zsani. Ő tartotta bennem a lelket akkor. szerintem sohasem tudom annyira meghálálni ezt neki. nagyon sokat tett aznap este értem...Anyu nagyon szerette a lepkéket. a temetés után mikor haza értünk egy lepke szállt a kezemre...

"Együtt néztük rengetegszer a tv-t
Vagy épp boltba mentem hogyha arra kértél
Bárcsak még egyszer meg kérhetnél
Bármit mondtam te mindent megértettél
Mert ismertél, ne aggódj mert mi őrizzük a lángod
Örökké veled szerető fiad és lányod

Bennünk él az arcod
Bennünk él a hangod
Lángod őrizzük mélyen
Bennünk élsz.
Bennünk él az arcod
Bennünk él a hangod
Lángod őrizzük mélyen

Bennünk él az arcod
Bennünk él a hangod
Lángod őrizzük mélyen
Bennünk élsz.
Bennünk él az arcod
Bennünk él a hangod
Lángod őrizzük mélyen
Emléked bennünk él!

Idősebb voltam már és épp jött a nyár
Nagy volt a baj de te csak mosolyogtál
Pár kilót leadtál hirtelen
Lábaid olyan vékonnyá váltak akár a két kezem
Pedig azt mondták hogy minden rendben
De a rossz mégis visszajött érted egy szép kedden
Szerdára hatalmas fájdalmak gyötörtek
Soha nem felejtem el azt a csütörtököt
Küzdöttél nagy harcok árán mindent megtettél
Nem alszom nyugodtan amióta elmentél
Teljesen legyőzött a betegséged
De én emlékszem hogy milyen volt a nevetésed
Hogy milyen finom volt a krumplifőzeléked
De ez csak töredéke a rengeteg törmeléknek
Mik bennem élnek tovább lépnék ha engednének
Soha el nem kopnak és soha el nem égnek
Terelgettél egyik utamról a másikra
A szürke betonon jártam át a pázsitra
És hogy mit számít ma remélem látod
Mi őrizzük a lángod szerető fiad és lányod.

Bennünk él...
Bennünk él...

Bennünk él az arcod
Bennünk él a hangod
Lángod őrizzük mélyen
Bennünk élsz.
Bennünk él az arcod
Bennünk él a hangod
Lángod őrizzük mélyen
Emléked bennünk él!

Bennünk él...
Bennünk él...
Bennünk él..."