skip to main |
skip to sidebar
Bennünk él...
Immáron 4 hónapja,h anyum elment.:( 30.-a ez az a nap amikor akármilyen erős is vagyok sírásra kényszerülök. akár mennyire is akarom nem tudom vissza tartani a könnyeimet. mindig az a nap jut eszembe. délelőtt még bent voltam nála a kórházban fogtam a kezét és beszéltem hozzá,meséltem neki arról,h hamarosan jön a gyakorlati és szóbeli vizsgáim és,h az írásbelim is egészen jól sikerült. minden nap több órákat voltam bent nála,de minden nap egyre kevesebbet beszélt egyre jobban legyengült. majd délután elindultam haza. meg pusziltam a homlokát és mondtam neki,h mennyire szeretem. Mikor haza értem haverom hívott,h menjünk ki a pincéhez bulizni,h kicsit el tudjak már lazulni így vizsgák előtt. pontosan emlékszem,h milyen jól szórakoztunk éppen ettünk és megszólalt a telóm. felálltam az asztaltól és kimentem. felvettem a telefont és bemutatkoztam...szóról szóra emlékszem a mai napig csak ennyit mondtak: "Uram, fogadja részvétünket az édes anyja elhunyt"...abban a pillanatban leraktam a telómat és térdre estem. szinte fel sem fogtam,h mi történt...majd vissza mentem az asztalhoz elmondtam mi történt...akkor ott mindenki el hallgatott,senki sem szólt semmit. még a könnyeimet is vissza tartottam. majd késő este haza mentem apa már ott várt,de nem szóltunk egymáshoz abban a percben törtem össze akkor már nem érdekelt,h ki látja,h sírok. Bementem a szobámba valamiért csak úgy felmentem msn-re. akkor este egész végig mellettem volt a Zsani. Ő tartotta bennem a lelket akkor. szerintem sohasem tudom annyira meghálálni ezt neki. nagyon sokat tett aznap este értem...Anyu nagyon szerette a lepkéket. a temetés után mikor haza értünk egy lepke szállt a kezemre..
."Együtt néztük rengetegszer a tv-tVagy épp boltba mentem hogyha arra kértélBárcsak még egyszer meg kérhetnélBármit mondtam te mindent megértettélMert ismertél, ne aggódj mert mi őrizzük a lángodÖrökké veled szerető fiad és lányodBennünk él az arcodBennünk él a hangodLángod őrizzük mélyenBennünk élsz.Bennünk él az arcodBennünk él a hangodLángod őrizzük mélyenBennünk él az arcodBennünk él a hangodLángod őrizzük mélyenBennünk élsz.Bennünk él az arcodBennünk él a hangodLángod őrizzük mélyenEmléked bennünk él!Idősebb voltam már és épp jött a nyárNagy volt a baj de te csak mosolyogtálPár kilót leadtál hirtelenLábaid olyan vékonnyá váltak akár a két kezemPedig azt mondták hogy minden rendbenDe a rossz mégis visszajött érted egy szép keddenSzerdára hatalmas fájdalmak gyötörtekSoha nem felejtem el azt a csütörtökötKüzdöttél nagy harcok árán mindent megtettélNem alszom nyugodtan amióta elmentélTeljesen legyőzött a betegségedDe én emlékszem hogy milyen volt a nevetésedHogy milyen finom volt a krumplifőzelékedDe ez csak töredéke a rengeteg törmeléknekMik bennem élnek tovább lépnék ha engednénekSoha el nem kopnak és soha el nem égnekTerelgettél egyik utamról a másikraA szürke betonon jártam át a pázsitraÉs hogy mit számít ma remélem látodMi őrizzük a lángod szerető fiad és lányod.Bennünk él...Bennünk él...Bennünk él az arcodBennünk él a hangodLángod őrizzük mélyenBennünk élsz.Bennünk él az arcodBennünk él a hangodLángod őrizzük mélyenEmléked bennünk él!Bennünk él...Bennünk él...Bennünk él..."
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése